Néhány haveromat beválogatták egy filmforgatásra, ahol egy férfivá-avatást jásztanak majd el. Ehhez mindannyiuk haját kopaszra borotválják. Erről már a válogatáson is tudtak. Íme egy jelenet a borotválásból:

During my trip in Bulgaria starting in a couple of weeks we will take part in a fund-raising mountain hiking for the Karin Dom foundation. As besides our participation we would like to help them financially as well we decided to put together a small website where friends and colleagues might sponsor us, so we can transfer their donations to Karin Dom.

To accomplish this task, I wrote a small django application, django-donation. This application let’s you easily receive donations on your website, and tries to show some relevant information about your sponsors, like to total amount collected. Moreover, depending on the sponsors’ wishes you might show their name and donation as well.

During this work I have learned several things:

Circumventing PayPal’s security checks is a breeze (but still annoying to have to) For the donation I thought I will need a Business type account. Probably I was wrong as a Premium account would suffice, but when I realised this my account was already changed into a Business account, and PayPal was asking for all kind of weird papers. For some reason, they were not very eager to change back my account type, thus I went on and asked all kind of recommendations from Karin Dom, and explained to PayPal that actually I am not affiliated to them, we are just collecting funds for them. Finally they allowed my account, and now I can collect the donations. The twist in this story is that Karin Dom struggles getting the Business status, thus despite the PayPal button on their site, you can donate to them only via direct transfers.

Use the identifier if you can Unfortunately django-donation still has some flaws. The main problem is that I am not saving the unique identifiers of every transaction, and several of our donors were registered twice or even more times. I will fix this once I have some more time (might be tonight?), or feel free to do it, if you have some free time. :)

Finally, you can check out our Karin Dom sponsorship site here.

Néhány hete hazastoppoltam Franciaországból, hogy a hétvégét barátaimmal töltsem Vaspör-Velencén. Eredetileg azt hittem, hogy a hazaút legalább 2 napot igénybe fog venni, így a meghirdetett találkozó után fogok csak odaérni. Szerencsémre tévedtem, így pénteken 0:30 perckor szálltam ki a 76-os útnál a Vaspöri leágazásnál, pontosan a megyehatár-tábla előtt. Innen jött az utam legmaradandóbb része. A séta Vaspörre nem tudom meddig tartott, de éppen zárt a kocsma mire odaértem, így volt ott négy kedves ember, akik megkérdeztek, hogy miféle fura szerzet vagyok én, majd a kocsmáros meghívott egy üdítőre, ha már képes voltam 2000 km-t lestoppolni. Ekkor elmondtam neki, hogy Velencére jövök, neki pedig azonnal felderült az arca, mert biztos volt benne, hogy akkor Attiláékhoz jöttem a tanyára.

Nagyobb térképre váltás

Nekem fogalmam sem volt az úticélomról, ezért ráhagytam magam. Ő ezzel a lendülettel meg is ragadott, hogy kivisz a tanyára, mert egyébként még eltévednék, majd elkezdte hívogatni a tanya tulaját olyan hajnali 2 körül. Mire odaértünk a házukhoz sikerült is őt felébreszteni, de itt viszonylag gyorsan kiderült, hogy ők egy harminc fős csoport helyett mindössze 2-3 családot várnak másnapra. Ennek ellenére azonban örömmel megengedték, hogy a tanyán elaludjak. Így kaptam magam alá egy szivacsot, lefürödhettem, majd másnap megkínáltak a házi joghurtjukból, kőrözöttjükből, és még a fizetővendégeknek készült lángosból is kaptam. Végül pedig a barátaim megérkezéséig egy hintaágyban pihentem.

Fantasztikus élmény volt. Egy hosszú út után ennyire odaadó vendégszeretetről álmodni sem mertem. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg őket, mert nagyon megéri!

Ha jól tudom az egyszerű vendéglátáson túl mindenféle vidéki programokat is bevállalnak, a sima túráztatástól a disznóvágásig.

Köszönöm nektek Ágnes és Attila!

Tegnap, március 14-én sikeresen megünnepelte az AFHMP március 15-ét. Ennek keretében szerveztek egy koncertet, ahol a Blagnacban élő zongorista Horváth Izabella (Ilona?) és két dán barátja (Ingo Schauser és Thomas Lund Jensen) adott elő néhány kedves darabot.

Nagyon jó volt látni, hogy a zenei élmény kedvéért sok francia is eljött, és szépen megtelt a blagnaci konzervatórium előadóterme, és ezt nem sikerült buta magyarkodással sem elrontani. Mindemellett, én nagyon örültem a kezdő himnusznak, amit szerintem maximum öten-hatan tudhattunk énekelni. Mindez persze leginkább a zenészek érdeme, akik azt találták ki, hogy az idei nemzeti ünnepen akár uniós csatlakozásunk 5. évfordulóját is ünnepelhetnénk, és ennek megfelelően egy sokszínű európai programot raktak össze.

• Clementi: Szonáta 2 zongorára
• Scarlatti: Szonáta (in A major) zongorára
• Beethoven: Szonáta op 110
• Debussy: Rapszódia klrainétre és zongorára
• Milhaud: Scaramouche, két zongorára
• Chopin: 4 prelűd
• Brahms: Szonáta klarinétra és zongorára, op 120
• Lutoslawsky: Változatok 2 témára, Paganini egy témájára

Végül pedig egy kis fogadás zárta az estét, amiben az a jó, hogy ilyenkor sok finom hazai ízzel találkozhat az ember. :) A sajtos pogácsa pedig különösen jó volt!

Namasté Kedves Olvasó!

Éppen most értem haza a végül kétnaposra nyúlt szilveszteri “buliról”, és habár a blogomon nem szoktam személyes történeteket leírni, ezt meg kell osztanom mindenkivel!

Kriszta barátnőm hívott el a jógacsoportjával Szilveszterezni. Először azt hittem, hogy valahol Pesten lesz, lévén Kriszta is Pesten él, de tévedtem. Ez a hihetetlenül kedves társaság Szegeden a Pusztaszeri úton ütötte fel tanyáját, pontosabban Asramját. Többen közülük itt élik életüket, akár annak ellenére is, hogy ezért naponta több száz kilométert kell ingázniuk. Mások csak ritkábban, például az intenzív kurzusaikra vagy a Szilveszteri happeningre gyűlnek oda. Szerencsémre, idén én is ott voltam!

Megérkezés

Első csapásként kicsit zavart, hogy míg az ott lévők, láthatóan akár ismeretlenül is örömmel megölelik egymást, és megosztják egymással szeretetüket, ennek ellenére engem ebből kihagytak. Persze, tartottak tőle, hogy én majd nem tudom ezt kezelni, ahogy más örömmel látott hívatlan vendégeknek ez gondot is okozott. Mindemellett elsőként (ki más, mint) Daha már öleléssel üdvözölt. Szerencsére, idővel mások és én is vettem a bátorságot, és szépen lassan a szeretetközösség részévé váltam.

Szilveszter

A szilveszteri buli során sikerült visszatérnem 7 évvel ezelőtti önmagamhoz, és egy egész ilyen társasághoz, amikor is cigarettafüst és alkohol nélkül táncoltuk végig az éjszakát. Én nagyon élveztem, még akkor is, ha néha már túl soknak éreztem az egymással (no, nem a velem) való ölelkezést. Végre én is ismét táncolhattam. Gyönyörű és mosolygós lányok vettek körül; néha átöleltek, néha még ez sem kellett; egyszerűen csak boldog voltam és felszabadult (no meg néha egy kicsit zavart).

Már nem emlékszem mikor lett vége, de zárásként én még egy sétát tettem a városban alkalmi idegenvezetőmmel. A villamosok és a buszok már jártak. Végül hosszabb-rövidebb köhögésekkel megszakítva aludtam talán negyed 1-ig, a jobb szemem könnyezett egy kicsit.

Twister és jóga

A hupikék törpikékhez hasonlóan, az Asram élete sem csak játék és mese. Itt ugyanis hiányzott a mese, játék viszont volt dögivel, ahogy valójában a másikkal való kedveskedés is az. Ezek között is én különösen élveztem a twisterezéseket) és a másnapi jógát. Ez persze teljesen személyes, és kicsit sem meglepő, ha az ember hozzám hasonlóan szereti a tornát és általában a mozgáskultúrát.

Persze e két tevékenység kiemelése valójában elfedi a lényeget, hiszen az egész nap maradandó élmény volt (és lesz, bármennyire is furcsán hangzik ez a magyarban), nem csak a Twister és a jógá.

Zárásként két viszonylag gagyi filmet kaptunk, jók voltak altatónak. A jobb szemem ekkor már sírt, én pedig balgán élveztem, és nem akartam észrevenni az oly nyilvánvaló okát.

Cica

:* (most csak ennyit, a többit még magamban tartom)

Vége

(nincsen vége)

Már amikor nekikezdtem tudtam, hogy írói véna híján esélyem sincs visszaadni az élményeimet. Ennek ellenére, ha szeretnél megismerkedni velük, kerekedj fel, és keresd meg őket! Biztosan szívesen látnak majd.

De mit jelent a Namasté? Fogalmam sincs. Míg Szegeden tartózkodtam (éltem) egyszer sem köszöntem így senkinek, de miután eljöttem rá kellett jönnöm, hogy nekem ez a szó írja le a legjobban az ott átélt szeretetet és boldogságot, mindazt amit ebből kaptam, és amit én megpróbáltam átadni. A Wikipédia szerint a jógában azt jelenti, hogy “A bennem lévő fény tiszteli a benned lévő fényt” (“The light in me honors the light in you,”)