Néhány hete hazastoppoltam Franciaországból, hogy a hétvégét barátaimmal töltsem Vaspör-Velencén. Eredetileg azt hittem, hogy a hazaút legalább 2 napot igénybe fog venni, így a meghirdetett találkozó után fogok csak odaérni. Szerencsémre tévedtem, így pénteken 0:30 perckor szálltam ki a 76-os útnál a Vaspöri leágazásnál, pontosan a megyehatár-tábla előtt. Innen jött az utam legmaradandóbb része. A séta Vaspörre nem tudom meddig tartott, de éppen zárt a kocsma mire odaértem, így volt ott négy kedves ember, akik megkérdeztek, hogy miféle fura szerzet vagyok én, majd a kocsmáros meghívott egy üdítőre, ha már képes voltam 2000 km-t lestoppolni. Ekkor elmondtam neki, hogy Velencére jövök, neki pedig azonnal felderült az arca, mert biztos volt benne, hogy akkor Attiláékhoz jöttem a tanyára.

Nagyobb térképre váltás

Nekem fogalmam sem volt az úticélomról, ezért ráhagytam magam. Ő ezzel a lendülettel meg is ragadott, hogy kivisz a tanyára, mert egyébként még eltévednék, majd elkezdte hívogatni a tanya tulaját olyan hajnali 2 körül. Mire odaértünk a házukhoz sikerült is őt felébreszteni, de itt viszonylag gyorsan kiderült, hogy ők egy harminc fős csoport helyett mindössze 2-3 családot várnak másnapra. Ennek ellenére azonban örömmel megengedték, hogy a tanyán elaludjak. Így kaptam magam alá egy szivacsot, lefürödhettem, majd másnap megkínáltak a házi joghurtjukból, kőrözöttjükből, és még a fizetővendégeknek készült lángosból is kaptam. Végül pedig a barátaim megérkezéséig egy hintaágyban pihentem.

Fantasztikus élmény volt. Egy hosszú út után ennyire odaadó vendégszeretetről álmodni sem mertem. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg őket, mert nagyon megéri!

Ha jól tudom az egyszerű vendéglátáson túl mindenféle vidéki programokat is bevállalnak, a sima túráztatástól a disznóvágásig.

Köszönöm nektek Ágnes és Attila!